Méghogy legenda?! Hiszen ez csak egyetlen olasz márka a luxushajók széles palettáján. Egy a sok közül. Egy Riva ugyan valamivel tényleg drágább a vele azonos kategóriában lévő hajóknál, de muszáj ezt misztifikálni? Minek ennek olyan nagy feneket keríteni?

A magyarázat a múltban rejlik. A XX század közepén egy Carlo Riva nevű ifjú vette át az akkor már több nemzedékre visszatekintő hajóépítő műhelyt. Olyan minőséget, olyan stílust alkotott, ami divatos és kelendő lett az 50-es, 60-as évek sztárjai és milliomosai között. Ilyet is láttunk már, ezt hívják üzleti sikernek. Amikor azonban Carlo Riva később visszavonult, nem épített már több mahagóni hajót, a kereslet mégis tovább élt, a márkáról továbbra is beszéltek, a hajók egyre magasabb áron cseréltek gazdát, a fogyasztói társadalom szemében a kompromisszum nélküli luxus megtestesítőjévé vált. Ebben a minőségében jelent meg reklámokban és filmekben egyaránt. (A Riva történetéről bővebben olvashatnak a satjószemlében található cikkekben.)

Így van ez mind a mai napig. Régi, de pompás állapotban tartott Rivákat fogunk találni a fejlett világ minden drága kikötőjében, a legnagyobb becsben tartva őket. Tulajdonosaik igen büszkék hajójukra, akár szépérzékük, akár sznobizmusuk okán. Érthető, hogy klubokba tömörülnek, mely klubok elsődleges célja, hogy találkozókat, közös öröm-hajózásokat szervezzenek. Ezek a fesztiválok ugyancsak vonzzák az érdeklődést, a sajtót, és persze a luxuscikkeket forgalmazó szponzorokat is. Riva-fesztiválból évente jó néhány van, pazarabbnál pazarabb környezetben.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több ilyen találkozón vehettem részt. A hajókat közvetlen közelről csodálhattam meg, együtt száguldhattam 10-20 Rivával a világ legszebb tavain és partvidékein, hátborzongva füleltem a fa motortérben dohogó több-száz lóerős, nyolchengeres motorok (sok hajóban két ilyen motor is dolgozik) nagyzenekari muzsikának is beillő hangját, így nem meglepetés, hogy magam is megfertőződtem a legendával. Élményeimről, illetve a híres-neves régi modellekről és a kultusz születéséről különböző újságokba írtam cikkeket, ezek közül egy válogatás található a sajtószemle oldalon. Akit érdekel a legenda, azokból az írásokból sokat megtudhat róla. A cikkekben nem közölt kedvenc fényképeimet, illetve fotóművészek Rivákról készült felvételeit mutatom meg a fényképek menüpontban.

A Riva jelene is érdekes. A cég a közelmúltban került a luxushajókat gyártó olasz cégcsoport, a Feretti tulajdonába, amivel egyedülálló fejlődés vette kezdetét. A jelenleg gyártott motorcsónakok és jachtok a legmodernebb technika jegyében születtek ugyan, és megjelenésük a XXI. század luxusízlését tükrözi, mégis hűek a klasszikus márka stílusához. Különösen igaz ez a jelenlegi modellválaszték kisebb hajói, az Aquariva, és a Rivarama esetében. A nagyobb jachtokon inkább csak egyes finoman kidolgozott részletekben ismerünk rá a hagyományra, illetve a hajók formavilága és stílusa annyira jellegzetes és igényes, hogy emiatt könnyedén veszik az évtizedekkel ezelőtt igen magasra feltett lécet. A Riva jelenével foglalkozó menüpontban a teljes modellválasztékot bemutatom, egy-két képpel illusztrálva mindahányat.

A következő menüpont alatt olyan honlapokat ajánlok, amelyeken kiteljesedik a Riva-legenda, illetve a nagynevű hajógyár jelene. Némi elfogultsággal odacsempésztem a Velence 25' elektro-yacht honlapját is, hiszen ennek a hajótípusnak a fejlesztését én vezettem, vállalva, hogy formavilágát a Riva legszebb régi modellje, az Aqurama ihlette. Elektromos meghajtásának köszönhetően viszont - szemben a Riva különböző modelljeivel - korlátozás nélkül használható a Balatonon és minden európai tavon.

Csőregh Zoltán